We're in Portsmouth and other things

Elérkezett ismét egy hétnek a kezdete, ekkor már komolyabban kellett foglalkozni az egyetemi teendőkkel, úgyhogy gondoltuk megkeressük az itteni törzsfőnököt és lejelentkezünk.
 A mi koordinátorunk Andrew Ryder, aki egy nagyon aranyos kis figura. Tőle megkaptuk az induláshoz szükséges lila mappát, amiben minden fontos információ elvileg benne van, azért írom, hogy, elvileg mert még gyakorlatban nem nagyon forgattam, leszámítva azt a két lapot, amin a lehetséges óráim vannak. Jah igen itt érdemes megállni egy szóra: LILA mappa…ITT MINDEN LILA!!!ugyanis ez az egyetem színe, de az hagyján h minden lila,de mindenre rá van írva h University of Portsmouth, még a kukákra is!Tagadhatatlanul egyetemi város! Közben megismerkedtünk sorstársainkkal is, a szintén erasmusos földrajzosokkal, vagyunk itt mindenhonnan,jobbak vagyunk, mint egy svéd asztal, van itt minden,lengyel,szlovák,francia,..stb. Rögtön estére egy kis pub-ozást beszéltünk meg, ami mint kiderült egy kvíz műsoros vetélkedős est volt, ami ha másra nem is, de egymás megismerésére és az én angoltudásom gyakorlására pont megfelelő volt. Hazafele a pub-ból fáradtan biciklizve magyar szavakra lettünk figyelmesek... oké mondjuk gyanús volt, padon ülve,borozgatva, melyik nemzet lenne ez, ha nem a magyar? Így az estére a pontot a tőlük kapott Vilmos pálinka rakta, de nagyon aranyos embereket ismerhettünk meg. Meg tudtuk hogy Angliában nincs veszettség, így a pl. a rókák szabadon járkálhatnak a városban, ezt bizonyítani is tudjuk, hiszen Ancsi a szemünk láttára etette őket.

Kedd reggelre úgy ébredtünk, hogy semmi fontosabb, rendkívüli elintéznivalónk nem volt..végre,végre,végre! Gondoltam, na majd akkor lesz időm főzni  J és elkészítettem életem első tojás levesét..ami  egy kis győzködésre elfogyott, ez jelzi, hogy ehető volt, de ha nagyon őszinték akarunk lenni azért van még rajta mit javítani.

A következő napok egy fresher fayre kiállítás látogatásával zajlottak, aminek az a célja h kijön minden öntevékeny, szerencsés, szerencsétlen csoport és próbálja magához beszervezni az embereket, volt itt minden a sakk szakkörtől, a klasszikus baletton át,a vitorlázásig minden. Innen mind a két nap, repi ajándékokkal és szórólapokkal megrakodott szatyorral tértünk haza.

A hét többi napját beilleszkedéssel, a város kis utcáinak felderítésével, fényképezéssel és természetesen vásárolgatással töltöttük, sokkal jobban szeretem az otthoni rendszert, hogy csak benyúlok a hűtőbe és már ott is van a sonka, a vaj, a kenyér. Most viszont még kenyérre is nekem kell gondolni. Az estéket a srácokkal „romantikusan” filmnézéssel töltöttük , első közös filmünk az Ex csajaim szelleme, aki nem ismerné ez az egyik legcsajosabb film a világon. Kívülről nézve nagyon aranyosak lehettünk… 2 srác,én…és egy igazi csajos film…
2.felvonás: következő este, film: Utolsó ház balra, egy TOP 5-film: TOP5 melyik filmet ne nézd meg! Horror filmnek gondoltuk de valami borzalmasan kis költségvetésű filmpróbálkozás volt.

Vasárnapi program szervezését az egyetemre bíztuk, ugyanis jelentkeztünk egy tengerparti városnézős túrára, ami elég lapos és unalmas volt… még nem is hajókáztunk, mondjuk erről igazából szó sem volt, csak Geri barátunk kis képzeletében, úgyhogy neki még nagyobb volt a csalódás. Ezek után gondoltuk jelentkezünk vmi Yate’s-es melóra, amiből végül is nem is lett semmi , ugyanis sikeresen elkéstünk, hát reméljük nem ez volt álmaink munkája. Végülis legalább tettünk egy biciklitúrát és megnéztük a várost ... De mivel olyan szép verőfényes napsütéses délután volt, ki akar ilyenkor várost, meg boltokat nézni?IRÁNY A TENGER!! Gyorsan fürdőruhát, pulcsit, és nagykabátot húztunk és már lent is voltunk a tengerparton. De mint azt sejteni lehetett ez nem Horvátország...a legészrevehetőbb különbség a víz hőfokában van. De az a 10 fokos különbség ugyan már mit, számit..Egyszer bele kell menni…Küldetés teljesítve, mondjuk nem teljesen önszántamból sikerült, de sikerült...konkrétan Levi beledobott, de én akkor is voltam benne és NAGYON HIDEG

2. esténk (továbbra is péntek) Elérkezett a várva várt welcome party estéje, félve hogy megromlik a pálinka, elkezdtük megmenteni…Hát mire leértünk az Union nevezetű helyre már rendesen mosolygott az egész társaság... De itt megdöbbenve láttuk, hogy szinte csak ferde szemű kínai, vietnami, japán, malaysiai „robotépítők” vannak, hajaj ennek nem lesz jó vége…dehogy egy jó pasi sincs ebben az országban azt nem hiszem el!!!Unionban még feltankoltunk egy pár pohár sörrel és tovább indultunk Max francia barátunk invitálására egy Yate’s nevű helyre J gondoltuk a helyi JATE, na de hogy az angolok ennyire ne tudjanak bulizni se táncolni…katasztrófa,de ahogy még az angol lányok öltöznek!!!!…azt hittem elfelejtettek szólni hogy itt farsangi buli van, és mindenkinek utcai hervadó virágszálnak kellett öltözni,de nem,  szépen lassan rájöttünk…itt ez a divat!

Szombat reggel a gyengébbek egy kis fejfájásra panaszkodtak…nem értem miért…  J Kelés után rögtön  egy kis TV és ágyhordás volt a program,szegény Gerzsi még csak törölgette a csipát a szeméből mikor egy ágy landolt a nagy lábujján, mi pedig kaptunk /vettünk egy TV-t máig nem tudni kitől. Ezek után gondoltuk, majd mi elindulunk biciklit venni…szombat délután!!!néha annyi eszünk  van mint, egy marék szárított halszemnek…szóval 10km túrázás után,eljutottunk a város másik végében levő Portsmouthi futball stadionhoz,ahol legnagyobb fájdalmunkra…pontosabban a fiúk fájdalmára éppen meccs volt,méghozzá a Portsmouth-Everton Premier League meccs, na jó őszintén bevallva, még én is bekivántkoztam, olyan jó hangulat szűrődött ki a falak között…és végülis sok jó sportoló szaladgál egy labda után…mi ebben a rossz? A stadion megkerelüsét után tovább kutattunk az olcsó használt biciklis bolt után…ismét 5km…és végre,végre MEGVAN A BOLT!!! Ennek örömére rögtön megvettünk 4 hipercsúcs biciklit, az enyém egy gyönyörű vörös csoda járgány!Van 2 kereke,meg egy pedálja :)

A következő napok a város felfedezésével, bevásárlással és még több bevásárlással zajlottak;ki gondolta h ennyi minden kell egy üres lakásba,egy háztartásba??? Majd elérkeztek a regisztráció örömei is, ami 3. napra sikerült is. De eközben érdemes megemlíteni, hogy nem csak ketten uraljuk a lakást, hanem megérkeztek lakó társaink is, Gerzsi és Lenya , Gergő és Levente, kinek hogy tetszik.
De ez is aranyos volt, a két figura lekéste az ide tartó buszt és későbbre vártuk őket, de egyszer csak megcsörren a telefonom,na, ezek itt vannak gondoltuk, kinézek az ablakon, és az előttünk levő pub-ban üldögélnek a kis sörükkel együtt…na, mondom szép!!mi meg itt várjuk őket ...

1.  esténk (szerdaí)  - Igyunk pálinkát?

-   Igyunk!

És ittunk…a tengerparton kötöttünk ki…Persze azért térdig belemerészkedtünk..nagyonnagyon hideg!

Másnap mindenki komásan, egyesek (a gyengébbek) másnaposan ébredtek,és elindultunk beiratkozni...nekünk ez már a második próbálkozásunk volt,ami az elsőhöz hasonlóan kudarca fulladt, de sebaj, várt minket egy kis welcome ebéd, ahol nagyon finom szendvicseket valamint halas tekercseket ettünk. Ezek után mi mást is lehetne csinálni? Hát vásárolni!A 2 fiúval indultam el a Commersial road felé, ahol bevezettem őket a  „fénybe, a pompába” ,voltunk egy pár érdekes ruha boltban, 1fontos boltban, de a cél a hangszer bolt volt, mivel ugye én már 3napja itt vagyok,nekem már tudni kellene hol van Portsmouthban hangszerbolt,de eszembe ötlött még egy bevásárló utca, ahol nagyobb eséllyel keresgélhetünk,így hát eljutottunk a Kings-Albert road párosra, ahol Levi szerencséjére tudott venni Bongot, hisz Bongo nélkül nem élet az élet! ( Bongo= kis dob …nem nem dob,mert akkor csúnyán néz…csak dobszerű hangszer)

Pénteken (szept. 25-én) végül sikerült beregisztrálnunk az egyetemre….hihetetlen,lenyűgöző!

! A srácoknak még ekkor sem sikerült…hiszen Levi otthon hagyta az eredeti felvételi papírját, és várták, hogy hozza a postás, végül kiderült teljesen feleslegesen, hisz én is fénymásolt papírral iratkoztam be... szegény...pech..

Már nem volt vissza út,bepakoltuk bőröndeinket, és elindultunk Pest fele. Igen többes számban, mivel Judit földrajzos kollégával együtt fogtuk csomagjainkat Ferihegyen, és együtt intettünk búcsút Magyarországnak szeptember 21-én. Az repülő útunk nagyszerű volt, a felhők felett szálltunk, és igen 2 és fél óra múlva megérkeztünk Angliába,Londonba,a Heatrow  5ös termináljába. Ekkor már éreztük, hajaj itt mindenki angolul beszél…de végülis ügyesen átkeveredtünk a 3as terminálba ahol kb. 4 óra várakozás után az egyetemi busszal Portsmouthba érkeztünk. Itt még azért megemlíteném, csakhogy nehogy már sima,zökkenőmentes legyen minden,a reptéren kitört a bőröndöm kereke…hát ezt nem hiszem el…22 kg!!De végülis leszámítva ezt a fajta nehézségeket megérkeztünk az albérletünk elé, ahol a felső magyar szomszédjaink segítségével megismertük a tulajdonos bácsit, majd bejutottunk a lakásba. Épphogy ledobtuk csomagjainkat már a következő pillanatban az ASDÁ-ban találtuk magunkat..kezdetét vette a vásárolgatás…Az estét még egy kis hűtő tologatással megkoronáztuk,ezután viszont már eljött a rég várt pillanat, szinte szó szerint beájultunk az ágyba.
A lakás gyönyörű helyen van, kb. 2 percre a tengertől található, 4 szoba van, 3 háló és egy kisebb bálterem méretű nappali, Judittal kisebb félreértések voltak a szobákat illetően, de végülis enyém lett egy kis-másik ház falára néző L szoba, de aludni pont tökéletes. Egy dolog ami hiányzik a lakásból az-az ebédlő asztal, fél év múlva lehet h zavarni fog h mindig állva eszünk mint a lovak, de hangulatosan kitaláltuk , hogy venni kell párnákat és a szoba közepén piknikezünk fél évig.

Heyho!

Ez csak egy blog!Nem napló, nem novella, nem irodalmi mű, egy egyszerű blog; tele nyelvtani hibával, tele fogalmazási hibával, tele egyszerű de nagyszerű emberekkel, tele reménnyel, tele élettel.

Illene a legelejéről kezdeni,de jelen esetben ez már nehézkes hiszen a történet már 2008 november, december derekán elkezdődött, és holnap már a 2009es naptár szeptemberi lapját tépjük le a falról. De hogy mégse legyen senkiben hiányérzet megpróbálom felidézni, hogy s mint kezdődött.

Egy szép-nem szép kiemlékszik már arra napon, Móni barátnőm említette, hogy de jó is lenne világot látni, kimenni valahová tanulni, itt hagyni Magyarországot. Végülis jó ötletnek tűnt, a kaland az kaland! És mondhatjuk, hogy ez volt az a pillanat mikor elindult a hullámvasút,ott a Kárász utca közepén.

Esemény eseményt követett; biológia tanszéken át,természet földrajz tanszékig mindenhol jártam már,de mindenhol csak zárt kapuknak ütköztem, közben kalandtársam is meggondolta magát,hisz rátalált a szerelem..sajnálom,de megértem.

Ezek után végül is a gazdaság földrajz tanszéken Bajmóczy Péter koordinátor szárnyai alatt sikerült megszerezni a lehetőséget arra, hogy kijussak a Portsmouth egyetemre. Ekkor léptem le az ingoványos talajról, és kezdett minden egyre valóságosabbnak tűnni, itt kell hagyni Magyarországot, a családom, a barátaim, a sportom. De hisz ekkor még csak márciust írtunk...hohooo hol van még a szeptember???ki veszi ezt még ilyenkor komolyan??hát én sem tettem,addig még bármi megtörténhet....de a napok egyre csak fogytak,lassan elszaladt a nyár is...és kezdtük egyre érezni az indulás örömét,terhét.

Búcsú bulikból jutott bőven, amiért igazán hálás vagyok.  A fitneszes retro est, úgy érzem jól sikerült,és köszönöm a szép pulcsit, hasznos,praktikus és vagány lesz az angol időjárásban.
Azt a vicces állításomat hogy én ki sem akarok jönni a Jateból abban a két hétben amíg még otthon vagyok, sikerült teljesítenem, jártunk BTK-s,ÁJ T-s,MK-s,gólya,és természetesen TTK-s buliban is…egyszerű tanulság: csak a TTKsok tudnak igazán bulizni!!De mindez nem sikerült volna két drága csoporttársam nélkül,ők ugyanis befogadtak a nem is akármilyen albérletükbe,ugyanis szorosan Dóm háta mögött laknak, azért nem semmi reggel felkelni és első pillanatra meglátni a dómot,köszönöm nekik ezt az élményt!De ha már itt nagyon belejöttem a köszöngetésekbe,(jobb vagyok mint az Oscar-díj átadó J) ,akkor köszönöm a csütörtöki Zacc-estet minden résztvevőnek!
De azért, hogy mégis ne legyen minden olyan tökéletes, még pénteken megcsípett egy darázs a szemem alján, amitől úgy néztem ki mint, aki az éjszakai kocsmai verekedésen vett részt. De ami rosszul indul, az jól végződik, remélem.